HIGIÉNIAI KRITÉRIUMOK
A higiénia fontos szerepet játszik a légpárásításban. A jelenlegi szabályozás, például a VDI 6022, hasznos információkat nyújt a konstrukció, a tervezés, az előállítás és az üzemeltetés vonatkozásában. Egyrészt az épületklimatizálásban a légpárásítás nélkülözhetetlen, másrészt figyelembe kell venni az alapvető mikrobiológiai összefüggéseket is.
A jelen útmutató célja a párásító technika higiéniai előfeltételeinek megvilágítása, valamint az alapvető tervezési feltételek tisztázása.Tervezési útmutató a megfelelő
higiéniához
a légpárásító rendszerekben
Klímatechnika a kőkorszakban és ma
Ha visszatekintünk az épülettechnika kezdeteire, megállapíthatjuk, hogy már a nagyon korai időkben is léteztek klímatechnikai berendezések. Mielőtt az ember megtanult kunyhókat és házakat építeni, a természeti viszontagságok elől barlangokban keresett védelmet. Ezek a hajlékok biztosan nem voltak túlságosan kényelmesek. Amikor azonban a barlang bejáratánál égett a tűz, a lakók biztonságban voltak a vadállatoktól, és a hideget, legalábbis átmenetileg, távol tudták tartani. Ezzel megszülettek az első szellőztetett kandallók, amelyek őskori kapulégfüggönyként szolgáltak. Bár az olyan fontos előírások mint a tüzelőberendezésekre vonatkozó rendeletek ismeretlenek voltak, biztosítani kellett az égési levegő kielégítő áramlását, valamint az ésszerűség keretein belül elfogadható füstgázelvezetést a tartózkodási helyről.
A friss levegő aránya azonban természetesen elég nagy volt, így a levegőellátáshoz nem volt szükség további berendezésekre. A munkakörnyezetre vonatkozóan sem voltak még kötelező szabályok. A 26 °C-os szobahőmérsékletre vonatkozó bírósági ítéletről még senki nem tudott semmit, és bár nem létezett antidiszkriminációs törvény, a zaklatás fogalma ismeretlen volt. A munkavállalók számára – mivel főleg szabadúszók tevékenykedtek – mentális stresszt legfeljebb a vadállatok miatti veszély és ellenséges érzületű kortársaik jelentettek. Az éghajlat fizikai paraméterei, mint például a hőmérséklet, a páratartalom és a fényerő időjárásfüggőek voltak; a megfelelő feltételeket a munkahely egyéni megválasztásával messzemenően maguk a munkavállalók határozták meg. Magas CO2-tartalmú elhasználódott levegő vagy indokolatlan zajszennyezés vagy nem állt fenn, vagy nem tekintették annak.
A modern épületek, amelyekben az emberek hosszú ideig tartózkodnak, viszonylag jól szigetelt homlokzatokkal és a helyiségek levegőjének a normál külső levegőtől való eltérésével tűnnek ki. A helyiségek egész évben szobahőmérsékletűek, és ez a hőmérséklet csak egy szűk tartományon belül ingadozik. Az épületekbe a szükséges mennyiségű friss levegőt légtechnikai berendezések vagy egyéb műszaki berendezések juttatják be, ahol azt a külső levegő állapotának és a helyiségre vonatkozó követelményeknek megfelelően kezelik.
A légpárásítás szükségessége
A külső levegő fűtése miatt a hideg évszakokban a levegő páratartalma az épületek belsejében a 30%-os relatív páratartalom alá csökkenhet. Azok a személyek, akik hosszú ideig ki vannak téve ilyen száraz helyiséglevegőnek, gyakran szenvednek kiszáradási jelenségektől.
Főként a légúti nyálkahártyák kiszáradása jellemző, amely miatt a port, a szennyeződést és a kórokozókat nem tudják elég gyorsan eltávolítani. Emiatt ezek hosszabb ideig tartózkodnak a légutakban, ami növeli a légúti megbetegedések veszélyét. Ennek tipikus következménye a köhögés, a nátha, a hörghurut, valamint az arc- és homloküreg-gyulladás.
A száraz helyiséglevegő már az akut betegségek fellépése előtt gyakran másodlagos jelenségekhez vezet: ilyenek például a helyiség klímája okozta kellemetlen érzés, a csökkent teljesítőképesség, a fáradtság, az égő érzés a szemben, valamint a tipikus torokkaparás. Míg a levegő kedvezőtlen hőmérsékletére az emberek nagyon érzékenyen reagálnak, a levegő túl alacsony páratartalma eleinte főleg csak ezek miatt a másodlagos jelenségek miatt tűnik fel.
A levegő kényelem és egészségvédelem szempontjából optimális állapotának értékei a 21–22 °C közötti hőmérséklet-tartományban és a levegő relatív páratartalmának a 40–60% közötti tartományában vannak. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a helyiség klímájára való egyéni érzékenység személyes preferenciáktól függ, és nem lehet éles határokat felállítani. Elsősorban a levegő kellemesnek érzett páratartalma és a helyiséglevegő portartalma között mutatható ki összefüggés. Ez a portartalom a berendezési tárgyak megválasztásával bizonyos határokon belül ugyan befolyásolható, a szokásos tartózkodási helyeken azonban a nagytisztaságú helyiségek levegőminősége természetesen nem érhető el. A fűtési szezonban végzett megfelelő párásítás ezért kellemesebb levegőminőséghez vezet, és az egészség védelmét szolgálja.
Az előírt páratartalom komfort légkondicionálás esetén
A páratartalom előírt minimális értékeinél a komfort tartományokban az elméleti feltevés és a tényleges gyakorlati tapasztalatok között különbség tapasztalható. Ha figyelembe vesszük az egyéni komfortérzetet, nagyon gyorsan kiderül, hogy itt csak felületes ellentmondásokról van szó. A levegő hőmérséklete és relatív páratartalma között nyilvánvaló összefüggés áll fenn.
A nem lakáscélú épületek szellőztetésére vonatkozó DIN EN 13779: „A szokásos 20 °C és 26 °C közötti szobahőmérséklet-tartományban általában alig jelentkeznek kényelmi problémák, ha a relatív páratartalom 30% és 70% között van.” Egyrészt ezáltal dokumentálásra került a hőmérséklet és a relatív páratartalom közötti összefüggés, másrészt az azonos komfortérzet értékei pontosan az említett értéktartományban találhatók.
´ A relatív páratartalom minimális értéke: 40% A relatív páratartalom minimális értéke: 40% A Fachinstitut Gebäude-Klima e.V. a relatív páratartalom alsó határértékét a komfort tartományokban 40%-ban állapította meg. Ezt az értéket minden higiéniai, kényelmi és termelékenységi szempontból helyesnek ítélték, és széles tudományos és foglalkozás-egészségügyi alapokon nyugszik.
Scofield-Sterling diagram
A Scofield-Sterling diagram szemléletesen jeleníti meg a kényelmi és egészségvédelmi szempontból lényeges kölcsönhatásokat különböző helyiség-páratartalmak esetén. A relatív páratartalom 40% és 60% közötti optimális tartományában a nemkívánatos mikroorganizmusok által okozott kockázat, valamint a specifikus betegségtünetek megjelenésének esélye minimális.
Planning guidelines for correct hygiene in humidification systems by - Mr. Christian Bremer (M.Sc. in Engineering), Managing Director of Condair GmbH