Az alapvető félreértés abból ered, hogy sokan gondolatban összekapcsolják a páratartalmat és a felületi nedvességet, és a kettőt helytelenül egyenértékűnek tekintik. Valójában sem a gombák, sem a baktériumok nem tudják a vízszükségletüket a párából fedezni. A folyékony halmazállapotú vízre vannak utalva, amely a nem porózus felületeken (lecsapódott víz), a porózus anyagokban, például gipszben, tapétában és fában, illetve a vizesblokkokban (ivóvíz, csatornarendszer) található meg.

A mikrobák vízellátását ezért leghatékonyabban és az egészségmegőrzés szempontjából legcélravezetőbb módon nem a beltéri páratartalom csökkentésével, hanem a külső falak szigetelésének javításával lehet minimalizálni. Amíg a felületi hőmérséklet nem esik a kritikus érték alá (ez 80% egyensúlyi páratartalomnak felel meg), nem tud létrejönni mikrobiális növekedés. Ennek ellenére évtizedeken át számos sikertelen kísérlet történt a penészképződés alacsony beltéri páratartalom révén való megakadályozására. Ezen kísérletek áldozatai az épületekben lévő emberek, pontosabban a légutaik voltak.

Alacsony páratartalomnál ugyanis a légutak nyálkahártyái, a szem és a bőr verseng a levegő fennmaradó csekély víztartalmáért. Mivel a légutaknak a belélegzett száraz levegőt úgy kell kondicionálniuk, hogy 100% legyen a nedvességtartalma, mire az a tüdő léghólyagocskáihoz ér, a légutak kiszáradnak. Az emberek emiatt nagyobb valószínűséggel kapnak el fertőzéseket, a mikrobák pedig kihasználják a levegőben való terjedés szempontjából ideális körülményeket, ahogy az az alábbiakban olvasható.


A mikrobák terjedése a levegőben

Több mint 50 éve tudományosan bizonyított tény, hogy az alacsony páratartalom (és a helyiségek alacsony hőmérséklete) elősegíti a mikrobák terjedését a levegőben. Kimutatták, hogy száraz levegőben könnyebben és nagyobb számban kerülnek be a légutakba a légúti fertőzéseket kiváltó kórokozók (baktériumok, influenzát vagy náthát okozó vírusok), a gyomor- és bélhurutért felelős kórokozók (rota- és norovírusok), valamint a gombaspórák és -részecskék. Így ha a nedvesség elleni védelem céljából csökkentjük a páratartalmat, az káros hatással lehet az emberekre, és nem csak a penészgombák miatt.

A legtöbb mikroba több úton is képes terjedni, és jellemzően azt a módot választja, amelyhez az adott pillanatban a legkedvezőbbek a feltételek. Fűtött beltéri levegő esetén ez gyakran a levegőben terjedést jelenti. A levegőben, az aeroszolnak nevezett mikroszkopikus méretű permetcseppek útján történő terjedés igen hatékony, az átvitel útját pedig nehéz nyomon követni. Anélkül tudja egyik ember megfertőzni a másikat, hogy egyszerre lennének jelen a helyiségben, vagy közeli fizikai kapcsolatba kerülnének. Az inaktív mikrobák napokig megmaradhatnak a felületeken, mielőtt például a helyiség hőáramlásának segítségével elérnék és megfertőznék céljukat, a nedves légutakat.

Különféle csoportokkal végzett számos klinikai vizsgálat kutatási eredményei igazolták, hogy a fűtési szezonban a levegő párásítása hatékony megelőző intézkedés: felnőtteknél 20%-kal, gyermekeknél pedig 50%-kal csökkent a légúti fertőzések száma. A tél során betegen töltött napok száma 20%-kal visszaesett.


Fizikai-biológiai háttér

A levegőben terjedő influenzavírusok és egyéb mikrobák túlélési ideje a páratartalomtól függ. Míg nagyon magas páratartalom esetén több órán át is megélnek, 40 és 60% közötti páratartalomnál perceken belül inaktiválódnak. Ha a páratartalom 40% alá esik, a vírusok és mikrobák túlélési ideje szintén több órára nyúlik, feltételezhetően még hosszabb időre is. Szó szerint konzerválódnak a megszáradt cseppekben. Ennek fizikai és biológiai magyarázata az aeroszolok fizikájában keresendő: körülbelül 50%-os relatív páratartalom mellett a termodinamikai egyensúlyi állapot eléréséig fennálló vízleadás az oldott és szuszpendált anyagok többszörös túltelítettségét okozza.

Az aeroszolcseppekben lévő túltelített oldat néhány percen belül inaktiválja a mikrobákat. Ha a beltéri páratartalom a 40–45%-os küszöbérték alá esik, az anyagok kiszáradnak, és másodperceken belül kikristályosodnak.

A mikrobák a megszáradt aeroszolrészecskékbe zárva maradnak anélkül, hogy inaktiválódtak volna. A sejtmembránok érintetlenek maradnak, és a mikrobák megőrzik fertőzőképességüket. Újbóli hidratálás esetén, például ha belégzéssel a nedves légutakba kerülnek, a mikrobák ismét kiszabadulnak, és újabb fertőzést tudnak kiváltani.