A páratartalom szabályozása üvegházakban

A növények a normális anyagcsere-folyamat során a környezettől függetlenül bocsátanak ki vizet. A víznek a növény sztómáin keresztül történő elpárolgását sztómás transzspirációnak nevezzük. A sztómák nyitásának és zárásának képessége révén a növények képesek szabályozni a párolgást és egyidejűleg gázcserét végezni. Oxigént (O2) bocsátanak ki és szén-dioxidot (CO2) vesznek fel. A gyökérrendszerből felszívódó víz
nemcsak a tápanyagokat szállítja a növényi részekhez, hanem a hűtést is szolgálja,
és létfontosságú a fotoszintézis folyamatához.

A zárt termesztési rendszerekben a nedvesség addig gyűlik fel, amíg el nem éri a telítettség állapotát, és a kondenzáció lecsapódik az üvegházon és a növényeken. Az ilyen párás klíma kedvez a növénybetegségek kialakulásának és terjedésének. Ezért a páratartalom pontos szabályozása alapvető fontosságú a növények növekedése és egészsége szempontjából.

A levegő páratartalmának kezelése száraz fűtéssel

A még mindig elterjedt módszer a száraz fűtés, amely során a párás üvegházi levegőt ventilátorok szívják el egyszerű szellőztetéssel, vagy egyszerűen kinyitják az ablakokat. A cél itt a szárazabb külső levegő beengedése vagy bejuttatása mechanikus szellőztetéssel. A hűvösebb külső levegőt azonban ezután nagy energiabefektetéssel, pl. gázégők segítségével újra fel kell melegíteni. A jelenlegi energiaárak mellett ez gazdaságilag aligha indokolható.

A páratartalom-szabályozás e módszerének alkalmazásával azonban gyorsan fizikai korlátaiba ütközünk. Például a levegőt nem lehet a végtelenségig fűteni a relatív páratartalom csökkentése és a harmatpont emelése érdekében, mivel a növények igényeit is figyelembe kell venni. Ha például túl magas a hőmérséklet, a növények több nedvességet bocsátanak ki, hogy lehűtsék magukat.

Ha a szellőzés állandó, akkor az üvegházban is egyenetlenek lesznek a légkörülmények. A külső levegő beáramlásánál a levegő szárazabb és esetleg hűvösebb, az elszívó légtérben meleg és párás. További befolyásoló tényező maga a külső levegő állapota, amelynek nedvességtartalma az évszaktól és az időjárási viszonyoktól függően erősen ingadozik.

Sokkal energiahatékonyabb megoldás a páratartalom-szabályozás zárt üvegházakban való használatra optimalizált párátlanító rendszerekkel. Ez akár 50%-os energiaköltség-megtakarítást is eredményezhet.

Növényi kártevők

A növényi kártevők jelentős kihívást jelentenek, a botritisz az egyik leggyakoribb és legpusztítóbb betegség.
A botritisz, más néven szürkepenész a növényfajok széles skáláját érinti, és a virágok, gyümölcsök és vegetatív növényi részek fertőzésén keresztül jelentős gazdasági veszteségeket okoz. A betegséget a Botrytis cinerea nevű gomba okozza, amely optimálisan nedves és hűvös körülmények között fejlődik. Gyors terjedése
és az elhalt növényi részeken való kifejlődési képessége miatt állandó veszélyt jelent az
üvegházi növényállományokra.

A páratartalom döntő szerepet játszik a Botrytis terjedésében. A magas páratartalom kedvez a gomba fejlődésének és terjedésének, mivel elősegíti a növényfelületeken a páralecsapódás kialakulását, ami ideális feltételeket teremt a fertőzéshez. Ezért a páratartalom pontos szabályozása más megelőző intézkedésekkel együtt elengedhetetlen a botritisz terjedésének és előfordulásának minimalizálásához és a növények egészségének megőrzéséhez.

Működési jellemzők Kondenzációs párátlanító és adszorpciós szárító

Az, hogy melyik technológiát alkalmazzák, az adott növény igényeitől és az üvegházban lévő növények számától függ. A cél a növények által kibocsátott nedvesség eltávolítása az optimális környezeti feltételek biztosítása érdekében. Figyelembe kell venni az évszakokat és a helyszínt. Egy hideg-mérsékelt övben lévő üvegház más külső tényezőknek van kitéve, mint egy szubtrópusi övezetben lévő. A meleg kultúrákban, ahol a hőmérséklet > +22 °C, csak kondenzációs párátlanítókat használnak. Itt a működési feltételek optimálisak ehhez a technológiához, és a párátlanítók a hőszivattyúhatásnak köszönhetően nagyon energiatakarékosak. Hideg kultúrák és <+12 °C hőmérséklet esetén a hagyományos kondenzációs párátlanítók elérik fizikai határaikat.
A párátlanítás hatékonysága és a hőszivattyús folyamat teljesítménytényezője jelentősen csökken. A párologtató jégmentességének megőrzése érdekében rendszeresen leolvasztási folyamatokat kell végezni. Az adszorpciós szárítókra ezzel szemben nem vonatkoznak a felhasznált hűtőközegek működési korlátai, a levegőben lévő nedvesség nem változtatja meg aggregált állapotát, és a szorpciós folyamat mínusz hőmérsékleten is működik.

A párátlanítás további előnyei

A párátlanító rendszer használata a potenciális megtakarítás mellett további előnyöket is kínál. Mindkét technológia felmelegíti a szárított levegőt, és csökkenti az üvegház fűtési igényét. A páramentesített levegő kiegészítő szellőztetése egyenletesebb klímát teremt, ami csökkenti a megnövekedett páratartalmú helyi mikroklíma által okozott növénybetegségek kockázatát. A párátlanító használata nemcsak a leveleket védi a páralecsapódástól, hanem az üvegház falát is szárazon tartja, és nem zavarja a napsugárzást. A párátlanítók nagy mennyiségű kondenzátumot termelnek, amelyet vissza lehet vezetni a vízkörforgásba.