Orvosi véleményét párásító és párásító


Egy orvos véleménye a légnedvesítésről: hasznos vagy sem?

„Az orrunk a klímaszabályozó berendezésünk”



Az emberek életük kb. 90%-át zárt, sőt, szigetelten zárt belső terekben töltik. A klímát és a levegőminőséget itt egyre inkább a szerkezeti fizika és az épület rendszerei határozzák meg. Megvan minden szükséges ismeretünk és képességünk arra, hogy a hőmérsékletet a kívánt célértékek szerint szabályozzuk, tehát erről szabadon dönthetünk. Ebből a választási szabadságból nem részesednek azonban a légzőszervek, a bőr és a szem, de az épület lakói sem. Nincs „ha” vagy „de”: a légzőszerveknek minden csepp nedvességet be kell fogniuk, amelyet nem klímaszabályozó technika szolgáltat. Minden helyzetben úgy kell feldolgozni a belélegzett levegőt, hogy a tüdőhólyagok száz százalékos páratartalmat kapjanak. Az orrnak, a szájnak, a toroknak és a hörgőknek versenyezniük kell a kíméletlen, szomjas levegővel, amely küzd a telítődésért, azaz a 100%-os páratartalomért. Ott veszi fel a nedvességet, ahol és amilyen formában elérhető. Hosszú időkre az emberek válnak saját légnedvesítőjükké, mivel ők az egyetlen nedvességforrások a munkakörnyezetben és a lakóterekben. Tisztában kell lennünk azonban azzal, hogy az ilyen „emberi légnedvesítők” által szolgáltatott páratartalom meglehetősen gyorsan elér egy határértéket, amikor panaszok vagy betegségek kezdenek jelentkezni. Mit jelent tehát valójában, ha egy nagy épületben a páratartalom nem haladja meg a 20 vagy 30% értéket? Ez azt jelenti, hogy az ott lévő emberek orra, torka és hörgői nem tudnak kellően egészséges módon működni.

A szárazság és a porártalom együvé tartozik
Minél szárazabb a levegő, annál több port tartalmaz. A fűtési időszakban a por és szárazság a határértékig vagy azon is túl megterheli a légzőszervek azon képességét, hogy szabályozzák a hőmérsékletet, és tisztán tartsák a légutakat. Ez kettős terhelést hoz létre, ahol a két probléma egymást erősíti. Beltéri klímánk olyan kihívást jelent a légzőszervek számára, amellyel a szabadban sohasem találkoznak.

Több évtizede minden független felmérés szerint az épületek lakóinak 30–40%-a panaszkodott arról, hogy „túl száraz a levegő”. A jobb légnedvesítés iránti kérelmüket kényelmi igényként kell felfogni? Egy tájékozott és odafigyelő orvos egyértelmű válasza: nem! Nincsenek alapos érvek, amelyek a 40% alatti páratartalom mellett szólnának az alkalmasság vagy akár az előnyösség szempontjából, van viszont számos bizonyított, egészségre káros hatása. Az emberek többsége nem igazán észleli a levegő páratartalmát, vagy esetleg csak késleltetve észleli. Így az érintetteknél a különféle egészségi következmények nem mindig hozhatók összefüggésbe a levegő páratartalmának szintjével. Ami azt illeti, a száraz téli levegő káros következményeit a nagy többség évek óta elkerülhetetlennek és természetesnek vette, nem társított ezekhez okozati kapcsolatot, és elviselte. Évről évre a fűtési időszak során a többségünk általában legalább egyszer náthás lesz. Rendszeresen megtámad bennünket az influenzajárvány és a légutak krónikus fertőzése (orrallergia, asztma, COPD [légzés akadályoztatásával járó krónikus tüdőbetegség], orrmelléküregek gyulladásai), mindez súlyosbodik és terjed. Aligha kérdéses, hogy ez helytelen és káros az egészségünkre.

Az egészséges orr hatékonysága
Csak azért tudjuk sértetlenül túlélni a külső nedvesség és hőmérséklet hatalmas ingadozásait, mert mindannyian rendelkezünk saját, hatékony klímaszabályozó berendezéssel: ez az orrunk. Az orr feladata a levegő tisztítása és hőmérsékletének szabályozása (nedvesítés és fűtés). Mindig elvárjuk, hogy orrunk megbirkózzon a száraz és poros levegő okozta nehézségekkel. Mindez ténylegesen csak azokra igaz, akiknek az orra tökéletesen és optimális szinten működik – ez a népesség mintegy kétharmada. A rendellenes alakú orr, illetve elsősorban a bedugult, a légzést nehezítő orr nem képes optimális hőmérsékletet biztosítani, így a légzést teljesen vagy részben a szájon keresztül kell végrehajtani. A dugulás és az orrszárazság érzete a két leggyakoribb orral kapcsolatos panasz, és ez nem csak az allergiában szenvedőket érinti (nátha és asztma, a népesség 20–40%-a). Akiknél az orrnyálkahártya előzetesen már károsodott, például visszatérő fertőzések miatt, továbbá a dohányosok és számos idősebb városlakó szintén érintett. A száraz, meleg levegő további megpróbáltatást jelent ezeknél a csoportoknál, amelyet nem tudnak elkerülni a munkahelyeken, de akár a középületekben és a bevásárlóközpontokban sem. Légutukban a nyálkahártya sérült, és fogékonyabbak a fertőzésre. Mivel az allergiák folyamatosan növekedtek az elmúlt ötven évben, és beltéri helyiségeink egyre szárazabbá váltak, ez a probléma egyre fontosabbá válik.

Miért van ez?
„Hogyan és mikor hasznos valójában a légnedvesítés, és mikor nélkülözhetetlen?” – ezt a kérdést tették fel a cci Zeitung szerkesztői a 2015. márciusi kiadásban, amely a márciusi ISH/Aircontec szakkiállítás előtt jelent meg. A szerkesztők a légnedvesítéssel foglalkozó két új tanulmányt mutattak be, amelyek eltérő következtetésre jutottak. Az ezeket a tanulmányokat érintő vitát az ISH indította el, és ez még mindig tart. Röviden összefoglalva: Egy aktuális Fraunhofer-tanulmány mentén, amely a légnedvesítés előnyeit hangsúlyozza, a Kurt Hildebrand (a luzerni egyetem műszaki tudományok és építészeti tanszékének épülettechnológiai professzora) által készített elemzés azt a kérdést vetette fel, hogy vajon hasznos volt-e pusztán a kényelem növelése érdekében a belső terek légnedvesítése. A cci Zeitung 2015. júliusi számában a szerkesztők sokféle olvasói véleményt jelentettek meg erről az ellentmondásról. Egy másik szakember is kifejtette véleményét ebben a kiadásban: Dr. Walter Hugentobler orvosi szemszögből beszélt a légnedvesítésről. A következő számban megjelent egy szakértői hozzájárulás: Klaus Fitzner professor emeritus a műszaki tudományok szempontjából lendítette tovább a vitát.

Milyen fajta beltéri klímára kellene törekednünk a fűtési időszak alatt?
A légnedvesség alacsony beállításait gyakran azzal a magyarázattal indokolják, hogy hasonló értékek fordulnak elő a szabadban is. Ily módon ezek nem tekinthetők természetellenesen alacsonynak. Mérsékelt éghajlatunknál az óránkénti páratartalom-átlagértékek (20–24 °C-on, azaz beltéri hőmérsékleten mért) összehasonlítása kimutatja, hogy az óránkénti átlagértékeknek csak csekély százaléka esik 30% alá. A levegő páratartalmának középértéke következetesen 50% feletti még a száraz régiókban és a száraz szeles (főn) területeken is. Így a beltéri légnedvesség mennyisége télen egyértelműen kisebb a mérsékelt éghajlaténál.

„A légnedvesítés télen szükségtelen” – ez a következménye ennek a nézetnek
Nem kéne-e odafigyelni az emberi test maximális párakibocsátására (ez számos szervet érint), vagy csak az ezzel járó „kényelemmel kapcsolatos mellékhatásokra”? Az igények nem csak a légutakban jelentkeznek, hanem a szemben, a bőrön, az agyban, a vesében és a vérben is. A dehidratáció okozta változások észrevehetők és mérhetők kivétel nélkül az összes említett szervben. A legismertebb, leginkább vizsgált és megbízhatóan reprodukálható hatások a szemben és a bőrön észlelhetők. Az agy teljesítményére gyakorolt negatív hatások szintén kellően bizonyítottak. Így például a légi közlekedéssel kapcsolatos irodalom tele van olyan értekezéssel, amelyek a dehidratáció veszélyes következményeit taglalják a pilóták látásánál, reakciókészségüknél és döntéshozatali folyamataiknál. A száraz levegő irodai dolgozók és diákok szellemi teljesítményére gyakorolt negatív hatásairól szintén gyakran írnak.

Kulcskérdés – levegőminőség
A levegőminőséget a részecskék és a nedvességtartalom minősége és mennyisége határozza meg. Ebben az összefüggésben a levegő víztartalma a fő fizikai paraméter. Ez közvetlen hatással bír a részecskékkel kapcsolatos szinte valamennyi folyamatra. Ezek egy számunkra láthatatlan mikroszkopikus világban mennek végbe. Mindennapi hatásaikat azonban mindenki ismeri, és ezek könnyen megérthetők. A köznyelvi „porszáraz” kifejezés a szárazság legfontosabb fizikai hatását foglalja össze. A szárazság a levegő magas portartalmával van összefüggésben. Egy felülettel kapcsolatban ez a mondás azt jelenti, hogy annyira kiszáradt, hogy egy porszem sem tapad hozzá. A szárazság alapvetően nagyobb „lebegési időt” kíván meg a porrészecskéknél, és ha ezek egy felületen landolnak, tetszőlegesen hosszú idő alatt sem fognak hozzátapadni. Mindezek megterhelik a légutakat.

A belélegzett levegő tulajdonképpen egy aeroszol
Fizikai szempontból a belélegzett levegő gázok, szilárd és csepp alakú részecskék és nedvesség keveréke. Ezt a keveréket aeroszolnak nevezik. Az egészség nézőpontjából a legtöbb részecske légszennyeződés, és sokuk súlyos veszélyt jelent az egészségünkre. Az épületek lakóinak nincs választásuk: azt kell belélegezniük, ami rendelkezésre áll. Az aeroszol-keverék szabad szemmel láthatatlan, pedig a friss, tiszta tengeri levegő is mintegy ezer millió részecskét tartalmaz köbméterenként. A finom és durva por, valamint a csepp alakú aeroszolok, méretüktől függően órákig lebegnek, kavarognak a levegőben termikus és kényszerített konvekciós áramlatok következtében feloszolva, ritkulva és szabadba szállítva. Egy adott helyiségben a por többsége nem a levegőben lebeg, hanem felületeken van lerakódva. A részecskéknek a felületek és levegő közötti dinamikus eloszlását jelentősen befolyásolja a páratartalom és a légáramlás.

Víz: aeroszol-ragasztó 
Mi a páratartalom jelentősége az erők dinamikus kölcsönhatásában? A páratartalom támogatja azokat a folyamatokat, amelyek eltávolítják a port a levegőből, és azt a felületekhez tapasztják (porkavarodás csökkenése). Mindezek a folyamatok vizsgálhatók, és kísérletekkel mennyiségileg meghatározhatók. Ezeket mindennapi tapasztalatunk is visszajelzi. Ha meg szeretnénk tisztítani a poros felületeket, vizet permetezünk ezekre, vagy legalább nedves ruhával letöröljük a port. Ellenkező esetben a kavargó por bejut az orrunkba és a légutakba, így tüsszögést és köhögést okoz.

A megnövelt légnedvesség enyhítő hatásai jól ismertek azok számára, akik allergiásak a pollenekre. A nagyobb légnedvesség a virágfejhez és a felületekhez rögzítve tartja a virágport, és megakadályozza, hogy a levegőbe kerüljenek. Ezért a páratartalom a pollenekre allergiásak számára elősegíti a könnyű légzést, akár még zárt helyiségekben is. Azok az emberek, akik az állatokra és az atkákra allergiások („porallergiák”), ugyanígy élvezik ennek előnyét. A nagyobb légnedvesség a házi port (az említett allergének szállítóját) a felülethez tapasztja, így csökken az allergének koncentrációja a levegőben.

Tudományos háttér
A levegőben vízgőz formájában jelen lévő vízmolekulák nedvesítik a helyiség minden felületét, ha meg van növelve a páratartalom. Ez igaz azon lebegő részecskék felületeire is, amelyek átmérője nagyobb a 0,1 m értéknél. Ezek lesznek az úgynevezett „kondenzációs magok”. A nedvesítés már a páratartalom 10%-os szintjénél megkezdődik, és tartósan folytatódik a páratartalom emelkedésével. A nedvesítés a felületet és a lebegő részecskéket „tapadási” képességgel látja el. Így ezek sokkal jobban tapadnak egymáshoz (halmozódás) és a felületekhez. Mindannyian ismerjük, hogy a finom por az enyhén nedvesített felületre tapad igazán jól, és a por össze is tapadhat (halmozódás), ha emelkedik a nedvesség mennyisége. Fokozottan száraz körülmények között a por könnyen eloszlik. A levegő szobahőmérsékleten a természetes 50–60%-os páratartalom mellett a következő előnyökkel rendelkezik a száraz, 20–30%-os páratartalmú levegőhöz képest:

  • A levegő frissebb és kellemesebb érzetet kelt. Teljesen a hőmérsékletileg kellemes zónánkban vagyunk, és nem egy átmeneti zónában, amely nézőponttól függően a „még kellemes” vagy „kezd egy kicsit kellemetlen lenni” véleménnyel írható le.
  • Az érzékelt hőmérséklet 1-2 fokkal magasabb, ami azt jelenti, hogy a kényelem elérhető a szobahőmérséklet 1-2 fokkal alacsonyabbra állításával.
  • A belső hővisszanyerés jobb a magasabb páratartalom esetén. Az emberek hőleadása látensről érzékelhetőre változik.
  • A rossz szagok kevésbé áthatóvá válnak.
  • Kevesebb lesz a nem kívánt elektromágneses kisülés.
  • Kevesebb víz párolog az értékes bútorokra, festményekre, hangszerekre , textiliákra és könyvekre. Ez azt jelenti, hogy ezek hosszabb időn keresztül megőrzik értéküket.
  • Az influenza- és a náthavírusok, amelyektől télen szenvedünk, nagy részben percek alatt elpusztulnak.
  • A fenti előnyöket otthon és a munkában olyan magyarázatokkal mellőzik, hogy „túl drága és energiafaló” vagy „túl nagy a penészgomba veszélye”. A termelési ágazatban azonban ezeket az előnyöket széles körben hasznosítják a folyamatok optimalizálásához, valamint a por és a zaj csökkentéséhez is. A páratartalom nélkülözhetetlen mindenhol, ahol a fúrás, köszörülés és marás okozta nem kívánt port csökkenteni kell, ugyanígy a mérgező ipari füst kezelésében is.

Nagy tisztaságú helyiségek technológiája mint szabvány 
Bizonyos szempontból a nagy tisztaságú helyiségek technológiájánál szerzett tapasztalatok szabványként megfigyelhetők a célok elérésénél az épületgépészeti iparágban is. A nagy tisztaságú helyiségek alapvető elgondolása a lehető legkisebb mennyiségű lebegő részecske elérése. A legtöbb nagy tisztaságú helyiségben ezt 50–60%-os relatív páratartalommal és különleges kialakítású kiszorító szellőztetéssel valósítják meg. A különleges száraz nagy tisztaságú helyiségeket a vegyiparban és a gyógyszeriparban használják, ahol rendkívül alacsony, mindössze néhány százalékos páratartalomra lehet szükség bizonyos folyamatokhoz. Ezekben a helyiségekben általában védőmaszkot kell viselni. Ez a porártalom elleni védelemre és a légutak kiszáradásának csökkentésére szolgál. Különleges antisztatikus bőrvédő ruházat és gyakran kesztyű viselésére is sor kerülhet. Ezeken a munkahelyeken különleges szabályok írják elő a pihenőszüneteket, a folyadékpótlás gyakoriságát és a bőrápolást. Ezek a munkahelyek tökéletesek annak a ténynek a szemléltetésére, hogy a szárazság egyáltalán nem veszélytelen.

A belső terek lakók okozta szennyeződése
Amikor nincsenek jelen emberek egy zárt helyiségben, a részecskék „háttér-koncentrációja” mérhető. Ezt a külső levegő minősége és jelenlévő szűrőkön át befújt levegő befolyásolja. A káros por („házi por”) okozta legrosszabb szennyeződés akkor alakul ki, amikor a belső tér használói aktívak. Ez nem befolyásolható a befújt levegő szűrőivel. A különféle tevékenységek és elkerülhetetlen műveletek, például járkálás, ajtók nyitása és becsukása, takarítás és kézzel végzett munka a részecskék számát tízszeresére vagy akár százszorosára növelheti. A nagyobb arányú páratartalom a levegőben megelőző hatású: egyes nemkívánatos részecskéket a felületekre tapaszthat, ahol fertőtleníthetők, letörölhetők és ártalmatlaníthatók.

Összegzés 
Az ismertetett események mindennapi és gyakorlati következményekkel járnak a munkahelyeken és a lakóterületeken, de ugyanígy az orvosi és a tudományos gyártási folyamatokban is. A megfelelően nedvesített levegő előnyeit különösen ezeknél az alkalmazásoknál hasznosítják, és sajnos makacsul mellőzik a lakóterületeken. A légnedvesítés mindeddig jórészt kihasználatlan megelőző lehetőséget kínál. A lehető legtöbbet hasznosítanunk kellene ebből.

Egy orvos véleménye a légnedvesítésről: hasznos vagy sem? - Dr. Walter Hugentobler, nyugalmazott belgyógyász szakorvos és a zürichi egyetem család-egészségügyi intézetének adjunktusa