A korrózió elkerülése a páratartalom segítségével

A hűvösebb felületek közvetlen közelében található helyiséglevegő a gyors lehűlése miatt nagyon gyorsan eléri a harmatpontját, vagyis azt az állapotot, amelyben a levegő már 100 százalékban vízgőzzel telített, így már nem tud több vízmolekulát felvenni. Hiszen minél magasabb a hőmérséklet, annál több nedvességet tud felvenni a levegő. Ennek eredményeképpen a felesleges nedvesség finom vízcseppekké kondenzálódik, amelyek aztán a hűvösebb felületeken láthatóan lecsapódnak.

Kondenzáció a termelésben

Még a modern, kiválóan szigetelt gyártócsarnokokban és üzemi épületekben sem kerülhető el teljesen a meleg, párás külső levegő beáramlása, különösen a nyári hónapokban. Ez a levegő aztán a szigeteletlen, hideg közeget szállító csöveken, a hideg tartályokon és egyéb tárolókon, fémtárgyakon és gépalkatrészeken kondenzálódik. Ezek felületén vékony nedvességréteg képződik.

A probléma: A nehezen hozzáférhető helyeken gyakran észrevétlenül kondenzvíz gyűlik össze, ideális táptalajt képezve a penészgombák és más mikroorganizmusok számára. Ezek jelenléte általában csak jelentős költségek árán szüntethető meg. A higiénia szempontjából érzékeny ágazatokban – például az élelmiszer- vagy gyógyszergyártásban – ez szélsőséges esetben üzemkieséshez, vagy akár a létesítmény bezárásához is vezethet. Ha a kondenzvíz a padlóra csöpög, megnő a személyzetet fenyegető balesetveszély a nedves járófelületeken való megcsúszás miatt. Ezenkívül a nedvesség az elektromos összetevők, így a kapcsolóberendezések, érzékelők vagy vezérlők meghibásodásához is vezethet.

A kondenzációtól a korrózióig

Azon túl, hogy az ipari infrastruktúrában a kézi vagy gépi szárítás általában jelentős energia-, idő- és költségráfordítással jár, a fém- és acélfelületeken a páralecsapódás egy kellemetlen elváltozást is eredményez, nevezetesen rozsdásodást.

Kémiai értelemben az érintett területek a vízzel és az oxigénnel érintkezve oxidálódnak. Ezt az állandó bomlási folyamatot légköri korróziónak nevezzük. Ez a leggyakoribb korróziótípus az épületgépészetben és a gyártólétesítményekben, bár számos más típus is létezik, amelyek különböző kémiai, fizikai vagy biológiai folyamatokon alapulnak.

A légköri korrózió alapvető előfeltétele a 40 százalék feletti relatív páratartalom és a 0 °C feletti hőmérséklet. 60 százalék relatív páratartalom felett már jelentős korrózióra kell számítani. A korrodálódás sebessége a nedvesség jelenlétének időtartamától és a nedvességréteg pH-értékétől függ. A helyiséglevegőben vagy a beáramló külső levegőben lévő vegyi anyagok, pl. a kén, az ózon vagy a sók esetenként nagymértékben felgyorsítják a reakciókat, így a korrózió már alacsonyabb relatív páratartalom mellett is megindulhat. Ilyen körülmények között még a rozsdamentes acélcsövek is korrodálódhatnak.

Az acél korróziója egy csepp vízzel

A korrózió negatív hatásai

A korrózió az anyagjellemzők, a felületi struktúrák és a statikai feltételek megváltozásához vezet. A következmény: Egy alkatrész, anyag vagy munkadarab károsodása, ami akár annak összeroskadásához is vezethet. Ezenkívül a korrózió okozta károk termeléskiesést és biztonsági problémákat is kiválthatnak, továbbá jelentős tisztítási költségeket vonhatnak maguk után.

A Korrózióvédelmi Társaság szerint egy olyan ipari országban, mint Németország, a korrózió okozta általános gazdasági károk a bruttó nemzeti termék három-négy százalékát teszik ki. Így 2019-ben csak Németországban 110–140 milliárd euró veszteség keletkezett a korróziós károk miatt. A korrózió értékes erőforrásokat tesz tönkre, és gyakran magas járulékos költségeket is okoz az ipar számára. Mindezek fényében a korrózióvédelmi koncepciók mérhetetlenül fontos gazdasági tényezőt jelentenek.

Korrózió elleni intézkedések

A korróziógátló védőbevonatok alkalmazása feltétlenül ajánlott, ám ezeket csak nagy körültekintéssel és megfelelően előkészített felületekre szabad kell felhordani. Szakszerűtlen kivitelezés esetén a levegőben lévő vízgőz a védőréteg ellenére is átdiffundál a fémfelületre, így előbb-utóbb mégis jelentkezik a korrózió. Ennek egyik látható jele a védőbevonat lepattogzása.

Ezért még jobb megoldás minden alkatrészt és a korrózió által veszélyeztett felületet mindig szárazon tartani. Ha a beltéri páratartalom csökkentésére általában nincs szükség, célszerű úgynevezett igény szerinti légpárátlanító rendszereket alkalmazni, amelyek a párátlanítási teljesítményüket automatikusan a pillanatnyi nedvességterheléshez igazítják. Ezért közvetlenül a harmatpont alatti hőmérséklet által veszélyeztetett alkatrészeken vagy rendszerrészeken egy harmatpont-érzékelőt kell elhelyezni. Ez közvetlenül ezen összetevők felületén méri a relatív páratartalmat.
A légpárátlanító rendszer csak akkor lép működésbe, ha közvetlenül fennáll annak veszélye, hogy a védendő felületen a hőmérséklet a harmatpont alá kerül, és így páralecsapódás következik be. Ezért egy ilyen rendszer ingadozó környezeti relatív páratartalom mellett is rendkívül energiahatékony megoldás, hiszen a légpárátlanító üzemideje és ezáltal energiafogyasztása minimális szintre csökken.