relatív páratartalom

x

Videó, animáció Relatív páratartalom














A légpárásítás egyszerű magyarázata:

Mi a relatív páratartalom?



A relatív páratartalom az a százalékos viszonyszám, amely leírja, milyen erősen telített a levegő, és milyen közel van a levegő állapota a telítettségi vonalhoz.

Meghatározás:
Ha páratartalomról beszélünk, akkor meg kell különböztetni a relatív páratartalmat és abszolút páratartalmat. Különböző hőmérsékletértékeknél a levegő különböző mennyiségű nedvességet tud felvenni. Alapvetően érvényes, hogy minél magasabb a hőmérséklet, annál több nedvesség vehető fel. Ezenkívül minden hőmérsékleten létezik egy pont, amelyen a levegő már nem képes több nedvességet felvenni. Ezt a pontot telítettségi pontnak vagy harmatpontnak nevezzük. Innentől kezdődik a kondenzvíz képződése. A relatív páratartalommal ellentétben az abszolút páratartalom a levegőben lévő nedvesség pontos mennyiségét adja meg, vagyis hogy egy kilogramm levegő hány gramm vizet tartalmaz (g/kg).

A relatív páratartalom jelentése:
A fűtés alapvetően a relatív páratartalom csökkenését jelenti úgy, hogy közben az abszolút páratartalom értéke azonos marad. A megfelelő páratartalom és az ebből következő, higiéniailag kifogástalan levegő elengedhetetlen az emberek, állatok, növények és anyagok, a kutatás, fejlesztés, gyártás, tárolás és megőrzés számára.

Komfortérzet
Mivel a száraz levegő több nedvesség felvételére törekszik, azt a környezetéből vonja el, beleértve az abban tartózkodó személyeket is. Ez azzal jár, hogy viszket a bőrünk, ég a szemünk, megfájdul a fejünk és fáradtságérzet lesz úrrá rajtunk. A komfortérzetet eredményező levegőállapot-értékek optimális tartománya 21 °C és 22 °C között, míg a relatív páratartalom 40% és 60% között van.

Példa:
Tételezzük fel, hogy van egy poharunk, amelyben 20 °C-os levegőhőmérséklet uralkodik. A pohárban 10 gramm víz van bezárva minden kilogramm levegőbe, és a relatív páratartalom 70%. Azt ugye tudjuk, hogy a levegő nagyon párás, és már csak 30% további nedvességet tudna felvenni. Ezenkívül látható, hogy ha az abszolút páratartalom 5 gramm vízzel nőne egy kilogramm levegőben, elérnénk a harmatpont vonalát. A levegő pedig akkor érné el a harmatpont vonalát, ha legalább 6 °C-kal lehűlne. Ha ekkor az edénybe vízgőzt vezetnénk be, és így növelnénk a páratartalmat, az egy kilogramm levegőben elért 15 grammos vízszintnél köd, majd kondenzvíz is keletkezne. Másfelől a levegő is elérné a telítettségi vonalat, és ködöt és kondenzvizet képezne, ha a hőmérséklet 6 °C-kal csökkenne.

Egészségvédelem
30% alatti relatív páratartalom-értékeknél, amelyek a téli fűtés hatására gyakran előfordulnak, az emberek gyakran szenvednek kiszáradási tünetektől. Ilyenkor kiszáradnak a légúti nyálkahártyák, és így a por, a szennyeződések és a kórokozók nem tudnak kellő gyorsasággal távozni a légutakból. Emiatt ezek hosszabb ideig tartózkodnak a légutakban, ami növeli a légúti megbetegedések veszélyét. E folyamat tipikus következménye a köhögés, a hörghurut, a nátha és az arc- és homloküreg-gyulladás. A relatív páratartalom 40% és 60% közötti optimális tartományában a nemkívánatos mikroorganizmusok által okozott kockázat, valamint a specifikus betegségtünetek megjelenésének esélye minimális.
35% alatti relatív páratartalom esetén a ruhák, szőnyegek, bútorok és hasonlók kiszáradása elősegíti a porképződést. A port fűtőtestekre tapadásával ammónia és más gázok keletkeznek, amelyek még inkább ingerlik a légutakat. Ezenkívül a száraz levegő hatására minden műanyagtípus villamosan feltöltődik, és ezek is fokozottan összegyűjtik a porszemcséket.
A felső légutak nyálkahártyájának kiszáradása oda vezet, hogy az a működést károsan befolyásolja (+ a nyálkahártyák védelmi mechanizmusának magyarázata).
70% feletti, túl magas páratartalom esetén a hidegebb helyeken nedvesség csapódhat le. Ilyenkor valószínű, hogy a szoba szerves anyagokat tartalmazó berendezései penészedés vagy dohosság miatt kellemetlen szagokat árasztanak. Ezenkívül épület- vagy anyagkárosodás léphet fel (pl. penészedés a hőhidakon).

Higroszkopikus anyagok / ipar
Minden higroszkopikus anyag egyensúlyra törekszik. Ezért a higroszkopikus anyag a környező levegő bizonyos ideig tartó nedvessége után egyensúlyi állapotba áll be, amelyben az érintett anyag vagy vizet vesz fel, vagy vizet ad le. A környezetünkben lévő anyagok nagy része kisebb-nagyobb mennyiségű vizet tartalmaz. A higroszkopikus anyagokra az jellemző, hogy a víztartalmuk a környezeti levegő páratartalmától függ.