Párásító szakaszon a levegőben található pára optimális felvételéhez szükséges távolságot értjük. Ez lényegében a ködzónából, valamint a tágulási és keverési zónából áll.

1. Meghatározás
A párásító szakasz a ködzónából és az azt követő tágulási és keverési zónából áll. Ködzónának a légpárásító rendszer mögötti utat nevezik – a beviteltől a gőzmennyiségnek a berendezéslevegő általi teljes felvételéig. Ezután következik a tágulási és keverési zóna. Ebben a szakaszrészben a bevitt nedvesség egyenletesen összekeveredik a légárammal. A szükséges párásító szakasz hossza mindig a következő alkatrész légáramlási irányától függ. A kondenzációs jelenségek légvezetékeken belüli elkerüléséhez rendkívül fontos a párásító szakasz helyes méretezése.
A megfelelő páratartalom-szabályozáshoz is alapvető fontosságúak a felhasználó ismeretei, mert a vezérlő szenzort csak ott szabad elhelyezni, ahol kiegyenlítettek a páratartalom-értékek.

A «B_N» párásító szakasz meghatározása különböző tényezőktől függ. A «B_N» párásító szakasz egyszerű meghatározásához a párásító szakasz adatait tartalmazó táblázat használható. A táblázatban megadott referenciaértékek 15 °C és 30 °C közötti frisslevegő-hőmérsékletre vonatkoznak.

A párásító szakasz adatait tartalmazó táblázat egyszerű gőzelosztó rendszer esetén

Belépő relatív páratartalo m φ1 %r.p.-ben	A BN párásító szakasz hossza m-ben Kilépő relatív páratartalom φ2 %r.p.-ben
	40	50	60	70	80	90
5	0,9	1,1	1,4	1,8	2,3	3,5
10	0,8	1,0	1,3	1,7	2,2	3,4
20	0,7	0,9	1,2	1,5	2,1	3,2
30	0,5	0,8	1,0	1,4	1,9	2,9
40	-	0,5	0,8	1,2	1,7	2,7
50	-	-	0,5	1,0	1,5	2,4
60	-	-	-	0,7	1,2	2,1
70	-	-	-	-	0,8	1,7
φ1 %r.p.-ben: A frisslevegő relatív páratartalma a párásítás előtt a legalacsonyabb frisslevegő-hőmérsékletnél φ2 %r.p.-ben: A frisslevegő relatív páratartalma a gőzelosztó cső után, maximális teljesítmény esetén

2. A párásító szakasz hatása a szabályozási minőségre
Gőz-légpárásítás esetén a párásító szakasz különös jelentőséggel bír. A gőzelosztó csövekből kilépő vízgőz először kondenzálódik a légáramban, majd egy adott szakaszon (párásító szakasz) belül ködként válik láthatóvá. Ezután következik a tágulási és keverési zóna, amelyben bekövetkezik a berendezéslevegő egyenletes összekeveredése a bevitt gőzmennyiséggel. Ezt a körülményt egyedül a higiénikus üzemre való tekintettel kell figyelembe venni a párásító szakaszok méretezésénél. A pontos szabályozási eredmény az optimális páraeloszlástól függ a mérési érzékelők összeszerelési helyén. A párásító szakasz különböző tényezőktől függ, és a berendezés későbbi alkatrészeitől és a mérési érzékelőktől számított szükséges minimális távolságok meghatározásának alapjául szolgál.

3. Hogyan rövidíthető le a párásító szakasz?
A kondenzációt bizonyos értelemben elősegíti a vízgőz érintkezése a hidegebb berendezéslevegővel. A kondenzáció fő oka azonban a gőzmennyiség kedvezőtlen eloszlása a gőzelosztó cső mentén, a csatorna keresztmetszetén. Különösen utólagos felszerelések esetén a szükséges párásító szakaszok nem állnak rendelkezésre. Ilyen esetekben gyakran vezet sikerre a többszörös gőzelosztó rendszerek alkalmazása. Ezzel a vízgőz lehetőleg homogén eloszlása következik be a teljes légáramban, megfelelően rövid párásító szakaszokkal. A gőzeloszlás értékeléséhez fontos mérőszám a homogenitási index.

A párásító szakasz adatait tartalmazó táblázat többszörös gőzelosztó rendszer esetén

Belépő relatív páratartalom φ1 %r.p.-ben	A BN párásító szakasz hossza m-ben Kilépő relatív páratartalom φ2 %r.p.-ben
	40	50	60	70	80	90
5	0,22	0,28	0,36	0,48	0,66	1,08
10	0,26	0,26	0,45	0,45	0,64	1,04
20	0,16	0,22	0,30	0,41	0,58	0,96
30	0,10	0,17	0,25	0,36	0,52	0,88
40	-	0,11	0,20	0,30	0,45	0,79
50	-	-	0,13	0,24	0,38	0,69
60	-	-	-	0,16	0,30	0,58
70	-	-	-	-	0,20	0,45
φ1 %r.p.-ben: A frisslevegő relatív páratartalma a párásítás előtt a legalacsonyabb frisslevegő-hőmérsékletnél φ2 %r.p.-ben: A frisslevegő relatív páratartalma a gőzelosztó cső után, maximális teljesítmény esetén 600 mm-nél kisebb csatornaszélesség esetén a párásító szakasz többszörös gőzelosztó rendszernél kb. 50%-kal meghosszabbodik

4. A tágulási zóna betartandó minimális távolságai
Ahhoz, hogy a gőzelosztóból kilépő vízgőz ne kondenzálódjon a berendezés későbbi alkotórészein, ezeknek az utánkapcsolt alkatrészeknek a gőzelosztótól egy meghatározott minimális távolságra kell lenniük (a «B_N») párásító szakasz alapján).