Szakcikk: A légpárásítás védi az egészséget a munkahelyen

Az elmúlt 20 évben az energiahatékony épületek iránti nagy kereslet miatt a beltéri klíma egyre szárazabbá vált. A légzáró épületek, a nagy üveghomlokzatok és a szellőzőrendszerek mellőzése ma már kiváló energiaegyensúlyt eredményez az épülettechnikában. Azok nagy bánatára, akik a helytelen tervezés miatt túl meleg és száraz beltéri levegőtől szenvednek: A nyálkahártyák kiszáradnak, a szem csíp, a bőr feszül, a hang elcsuklik – ezek a „száraz épület szindróma” tünetei, amely egyre több épületben okoz betegségeket az embereknek.

A levegő, amit belélegzünk, állandóan körülvesz minket, és a legfontosabb táplálékunk: naponta akár 13 000 liter levegő áramlik át az orrunkon, a szánkon és a tüdőnkön. Időnk akár 90%-át zárt térben töltjük. A beltéri levegő minősége és az a képessége, hogy megvédjen minket a szennyeződésektől és a kórokozóktól, döntő fontosságú egészségünk megőrzése szempontjából. A legújabb kutatások ismét megerősítették, hogy a relatív páratartalom rendkívül fontos a nyálkahártyák működőképessége és immunvédelme szempontjából.

A klímának számos dimenziója van: a klíma minőségének értékelését lényegében a levegő hőmérséklete, páratartalma, áramlási sebessége és minősége határozza meg. Ezen tényezők mindegyike a maga módján befolyásolja a klíma minőségét. A klímatényezők egymásra is hatással vannak.

Hőmérséklet és hősugárzás

A levegő hőmérséklete a munkahelyi klímatényezők közül a legfontosabb. Ugyanakkor nem ez az egyetlen meghatározó tényező a hőérzet szempontjából: „A levegő és a környezeti felületek hőmérséklete közötti kölcsönhatásról végzett fiziológiai vizsgálatok – állítja Etienne Grandjean ergonómiai szakértő – azt mutatták, hogy az ember hőérzete e hőmérsékletek átlagértékének felel meg.” A falak, az ablakok, a mennyezet és a padló alkotják a helyiségek környező felületeit. Hősugárzóként érezhetően befolyásolják a helyiség hőmérsékletét. Különösen nyáron több tényező is hozzájárul ahhoz, hogy az íróasztalnál túl meleg legyen: a nagy felületű ablakok, a napvédelem hiánya, valamint a számítógépek, másolók, nyomtatók és a világítási rendszer által leadott hő.

Ha az épületben tartósan száraz a levegő, érdemes először a házgépészeti szakemberekhez fordulni tanácsért. Gyakran a rosszul beállított, túl magas hőmérsékletet beállító légkondicionáló berendezések az okok. A túlfűtött helyiségekben a levegő páratartalma automatikusan csökken. Ha a relatív páratartalom hosszabb ideig 40 % alatt marad, célszerű lehet kiegészítő műszaki párásítás alkalmazása.

A légpárásítás műszaki lehetőségei közé tartoznak a központi szellőzőrendszerek, amelyek a hőmérséklet és a friss levegő mellett a páratartalmat is szabályozni tudják. A páratartalmat közvetve, a szellőzőcsatornákon keresztül juttatják a helyiségekbe. Ezt a megoldást gyakran alkalmazzák új épületekben. Régebbi épületekben az utólagos beépítés gyakran nem lehetséges, vagy csak nagy ráfordítással valósítható meg. Különösen utólagos felszerelésre alkalmas megoldás az közvetlen helyiségpárásítás. A légkondicionálóban történő párásítással ellentétben itt kis fúvókás párásítókat szerelnek fel közvetlenül a helyiségben.

A közvetlen helyiségpárásítók alig láthatóan vannak felszerelve a falra vagy a mennyezetre, és szükség esetén higiénikusan kezelt vízből álló mikroszemcsés „ködöt” permeteznek. A pótlólagos páratartalmat a helyiség levegője azonnal felveszi, és egyenletesen eloszlik az irodában. A gyors párolgásnak köszönhetően emellett vitalizáló frissítő hatás is keletkezik a helyiség levegőjében. A párásítókat digitális vezérlőegységek irányítják, amelyek csak akkor aktiválják a párásítást, ha a páratartalom a kívánt optimális érték alá csökken. A közvetlen helyiségpárásítás esetén nem szükséges az egész épületet felszerelni. Az egyes emeletek vagy irodaterületek (pl. call center) is egyénileg és gazdaságosan párásíthatók. Minden légpárásító berendezés csak annyira jó, amennyire a mögötte álló karbantartási és tisztítási koncepció. Még akkor is, ha a felhasznált víz tiszta és átlátszónak tűnik, a vízben található anyagok veszélyt jelenthetnek az egészségre és a működési biztonságra. A higiéniai szabványok és az automatizált karbantartási időközökkel rendelkező rendszerek megbízhatóan kizárják az összes kockázatot.

A légzőszervi megbetegedések a munkaképtelenség leggyakoribb okai közé tartoznak. Különösen télen gyakrabban fordulnak elő influenzajárványok és légúti fertőzések. A vizsgálatok azt mutatják, hogy az immunrendszer védekezőképessége és a vírusok élettartama közvetlenül függ a levegő páratartalmától. Ezen felül a hang, a bőr és a szem is szenved. Az orvosok ezeket a tüneteket „száraz épület szindróma” néven foglalják össze. Az ember nem védtelen a vírusok és baktériumok támadásával szemben: a légutakban a nyálkahártyák öntisztító funkciójuk révén védnek meg minket a fertőzésektől. Az orrban és az alsó légutakban található nyálkahártyák felületén finom csillós szőrök találhatók, amelyek egy vékony folyadékú váladékban (sol-réteg) szabadon mozognak. Ezen felül egy ragadós gélszerű nyálkaréteg helyezkedik el, amelyhez a vírusok és baktériumok hozzátapadhatnak. A csillók ritmikus mozgása révén a vékony folyadékú sol-rétegben a nyálka folyamatosan a gége felé szállítódik, ahol a kórokozókkal együtt lenyelhető vagy kiköhöghető. Ez az öntisztító mechanizmus tart minket egészségben.

A vírusokkal és baktériumokkal terhelt aeroszolok méretüktől és súlyuktól függően órákig lebeghetnek a helyiség levegőjében, és a szellőzés révén az egész épületben elterjednek. A fertőzésveszély a levegőben való tartózkodás időtartamának növekedésével együtt nő. A kavargás intenzitása és a felületekre ható vonzóerők közvetlenül függenek a helyiség páratartalmától. A légutakból származó fertőző aeroszolok 45 % relatív páratartalomig még víztartalmúak, ezért nehezebbek és „ragadósabbak”. Ezáltal a levegőben való tartózkodási idejük, mielőtt a padlóra vagy a felületekre süllyednének, sokkal rövidebb. Ezen felül a víztartalom és a felületek közötti vonzóerők hatására a „nedves” aeroszolok erősebben tapadnak, és csak nehezen kavarodnak fel újra.

A fertőző aeroszolok belélegzésének kockázata tehát kellően magas páratartalom mellett – kiegészítő párásítással – jelentősen kisebb. Ha a munkahelyi páratartalom 40% alatt van, „száraz” aeroszolok keletkeznek kristályosodott sókkal, amelyek kisebbek és könnyebbek, mint a „nedves” aeroszolok. Ezért hosszabb ideig lebegnek a helyiség levegőjében, kevésbé ragadósak és kevésbé tapadnak egymáshoz. A szellőzőrendszerek és az irodai dolgozók tevékenységei következtében a száraz aeroszolok gyorsan újra felkavarodnak a felületekről (pl. íróasztalok, szekrények) és tovább terjednek. Ezáltal jelentősen megnő annak a kockázata, hogy alacsony páratartalom mellett megfertőződjünk a vírusokkal, amelyek egyébként is hosszabb ideig maradnak fertőzőek.

Különösen az intenzív beszéddel és képernyő előtt végzett munkával járó szakmák esetében a túl száraz levegő kellemetlen és veszélyes. Gyakran nem ismerik fel a közvetlen összefüggést a beltéri klímával. A torok és a gége szárazsága, a köhögés és a köhögési inger mindig az első riasztó jelek. Legkésőbb akkor, amikor a hang rekedtté válik vagy teljesen elhallgat, a munkateljesítmény korlátozottá válik. A jó hangfunkció fenntartásához és a hangbetegségek megelőzéséhez a nyálkahártyák megfelelő nedvesítése szükséges: beszéd közben a levegő a tüdőből a gége felé nyomódik. A hangszálak rezegni kezdenek, és – akárcsak egy gitár húrjai – hangokat hoznak létre. Ha a levegő páratartalma túl alacsony, a hangszálak nyálkahártyái elveszítik optimális nedvességtartalmukat, és ezzel együtt rugalmasságukat is. Belégzés után a hangrés a hangszálak között már nem záródik be teljesen. Melléklevegő jut be a hangképző szervekbe, ami irritációt, gyulladást, és a legrosszabb esetben a hang elvesztését okozhatja.

A gyártócsarnokokban és az irodákban uralkodó magas hőmérséklet további terhet ró a munkavállalókra. A munkaterületek hűtése azonban nagy hűtőteljesítményt igényel, és magas energiaköltségeket okoz. A kiegészítő légpárásítás révén kettős előny érhető el: egyrészt a légkondicionáló berendezések üzemeltetési költségei többszörösen csökkenthetők, másrészt a munkavállalók kényelme és egészsége javítható.

A gyártócsarnokok légkondicionálása nagy hűtőteljesítményt igényel, és magas energiaköltségeket okoz. A kiegészítő légpárásítás alkalmazása – megfelelő technológiával és méretezéssel – csökkentheti a légkondicionáló rendszer költségeit, vagy a meglévő légkondicionáló rendszertől függetlenül is csökkentheti a helyiség hőmérsékletét. Ennek oka az adiabatikus hűtőhatás, amely akkor keletkezik, amikor hideg vizet cseppmentesen permeteznek a helyiség levegőjébe: a mikroszkopikusan finomra porlasztott vízcseppek teljes felszívódása a levegőben azt eredményezi, hogy hőt vonnak el a helyiségből. A adiabatikus párolgási hűtés elve rendkívül gazdaságos módon csökkenti a helyiség hőmérsékletét: egy nagynyomású fúvókás légpárásító 100 liter vize körülbelül 70 kW hőt von el mindössze 0,6 kW energiafelhasználás mellett. Ezáltal a helyiség hőmérsékletének átlagosan 2 °C és 5 °C közötti csökkenése érhető el.