A relatív páratartalom közvetlen és közvetett hatását a beltéri egészségre az elmúlt évtizedek tanulmányai tudományosan igazolták. Ebben a fejezetben találhat két releváns tudományos tanulmány válogatását.

A legfontosabb eredmények összefoglalása érthető áttekintést nyújt a nem orvosok számára, és megalapozott alapot biztosít ahhoz, hogy az épülethasználók védelme érdekében indokolni lehessen a minimális páratartalom előnyeit, valamint azokat az új építkezések tervezése vagy a felújítások során megvalósítani lehessen.

A relatív páratartalom légutak egészségére gyakorolt hatását közvetlen és közvetett hatásra különböztetjük: a közvetlen hatás az emberi test védekező mechanizmusaira hat, amelyek megakadályozzák, hogy a betegségeket okozó részecskék bejussanak a légutakba és ott szaporodjanak. Ide tartozik az orr szűrőfunkciója, a légúti nyálkahártya öntisztulási folyamatai, az immunválaszok, valamint egyéb védekező reakciók és lebontási folyamatok. Az értékelésbe bevont szakirodalmi forrásokban elvben elismert , hogy az alacsony légnedvesség rontja a nyálkahártyák saját tisztító funkcióját és a szervezet védekező mechanizmusait. Az immunrendszer szempontjából leggyakrabban említett optimális relatív légnedvesség 40 és 60 százalék között van.

Ábra: A belélegzett részecskék transzportmechanizmusai a légutakban. (Forrás: RWTH Aachen)

A relatív páratartalom közvetett hatással van továbbá a kórokozók élettartamára és a kórokozó cseppek lebegési képességére (lebegési idejére). Általánosságban elmondható, hogy a környezeti éghajlat befolyásolja a fertőzés kockázatát: A hőmérséklet és a páratartalom hatással van az aeroszolok tulajdonságaira. A vírusok aeroszolokban terjednek, amelyek apró folyadékcseppekből, oldott sókból és fehérjékből állnak. Száraz körülmények között az aeroszolok gyorsabban zsugorodnak, könnyebbé válnak és hosszabb ideig lebegnek a levegőben. Ezenkívül a hőmérséklet és a páratartalom is hatással van a vírusok stabilitására és élettartamára. A vírustípustól függően azonban a szakirodalomban eltérően értékelik a relatív páratartalom hatását. Például az influenza-vírusok közepes, a koronavírusok pedig közepes-magas relatív páratartalom mellett inaktiválódnak a legnagyobb mértékben. A magas relatív páratartalom elvileg csökkenti a részecskék és az aeroszolok levegőben való lebegési idejét, azonban a mikrobiális szaporodás és a penészesedés veszélye miatt kerülni kell.

Ábra: A környezeti éghajlati viszonyok hatása az aeroszolok lebegési idejére és a vírusok élettartamára. (Forrás: RWTH Aachen)

A levegőben jelen lévő részecskék szemirritációt és kötőhártya-fertőzéseket okozhatnak. Az ép könnyfilm védi a szem felületét a környezeti hatásoktól, és megelőzi a szemproblémákat és a kellemetlen érzést. Tudományos tanulmányok elemzései azt mutatják, hogy alacsony páratartalom mellett egyrészt csökken a könnyfilm-termelés, másrészt jelentősen megnő a pislogás gyakorisága. Az ideális, 50–80 százalékos páratartalom-tartományhoz képest alacsony relatív páratartalom mellett jelentősen csökken a kötőhártya csésze alakú sejtjeinek sűrűsége, amelyekben a könnyfilm képződik. A szakirodalmi kutatások szintén statisztikailag releváns összefüggéseket mutatnak ki a száraz levegő és a bőrkárosodások között. A száraz beltéri levegő jelentősen korlátozhatja a bőr védőfunkcióját. A repedezett és kiszáradt felhámon keresztül részecskék hatolhatnak be, és gyulladásokat, valamint bőrbetegségeket okozhatnak. A krónikus bőrbetegségek súlyosbodhatnak. A szakirodalomban a vizsgált 50 százalék alatti páratartalom mellett jelentős bőrkárosodásokat állapítottak meg.

Ábra: A piros jelölések a vírusok magas stabilitású tartományát mutatják különböző páratartalom mellett. (Forrás: RWTH Aachen)

A szakirodalmi kutatás összefoglalásaként az RWTH Aachen arra a következtetésre jut, hogy közepes relatív páratartalom mellett jelentősen csökkenthetők a légutak, a szemek és a bőr egészségügyi károsodásai, valamint az ezekkel összefüggő hiányzások. A kutatók szerint ezért a beltéri terekben ideális esetben 40–60 százalékos relatív páratartalmatkell biztosítani. Ugyanakkor a tudósok rámutatnak, hogy a relatív páratartalmat a vizsgált kritériumok mindegyike esetében egyedileg kell figyelembe venni. Ez különösen igaz a különböző vírustípusok inaktiválására (lásd a 3. ábrát). Egy konkrét célértéktartomány ajánlása ezért mindig csak kompromisszumot jelenthet.

Összességében azonban a relatív páratartalom közepes tartományának kompromisszuma esetén a legkevesebb káros hatás figyelhető meg az emberre és az egészségére nézve.

Videó: Interjú Dr.-Ing. Kai Rewitz-cel az RWTH Aachen irodalomkutatásának eredményeiről.

A vizsgálatokat a stuttgarti Fraunhofer IAO Virtuális Mérnöki Központjában (ZVE) végezték, és azokat egy internetes kérdőíves felméréssel is kiegészítették a berlini HTW Facility Management szakával együttműködésben.

A tanulmányhoz a ZVE egy részterületén három DRAABE NanoFog Evolution típusú közvetlen helyiségpárásítót használtak, amelyek biztosították a körülbelül 40 százalékos relatív páratartalom állandó minimális szintjét. Az irodahasználók megkérdezése több hónap alatt zajlott, amely időszak alatt a párásítókat időszakosan be- és kikapcsolták. A felmérés eredményeit összehasonlították más épületrészekkel, ahol nem alkalmaztak kiegészítő légpárásítást.

Ábra: Condair közvetlen helyiségpárásítók a Fraunhofer IAO-ban

A levegőpáratartalom észlelésére vonatkozó kérdésre adott válaszokban nagy eltérések mutatkoznak a különböző forgatókönyvek értékelése során: aktív párásítás esetén a levegőpáratartalmat soha nem érzékelik túl alacsonynak. Ha a párásítás nem aktív vagy nincs is, az irodahasználók több mint 40%-a zavarónak tartja a túl száraz levegőt. Átlagosan a párásított és a nem párásított irodaterületek közötti különbség körülbelül 16% relatív páratartalom volt. A páratartalom növelése pozitív érzést kelt az irodai dolgozókban, és növeli a munkakörnyezettel való elégedettségüket. A megkérdezettek több mint 50%-a emellett nagyon frissítőnek értékeli a beltéri klímát.

Ábra: A túl alacsony páratartalmat zavarónak érzik (Forrás: Fraunhofer IAO)

A légutak nyálkahártyái fontos védelmi és öntisztító funkciót töltenek be. A nyálkahártyák viszkozitása döntő szerepet játszik abban, hogy milyen gyorsan kerülnek ki a kórokozók a szervezetből. Minél gyorsabban történik ez, annál kisebb a megbetegedés kockázata.

Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a légutak gyors tisztulási funkciójához legalább 30%-os, kellően magas páratartalom szükséges. A tanulmány eredményei megerősítik a száraz levegő nyálkahártyákra gyakorolt hatását: A légpárásítás nélküli irodákban dolgozók 54%-a egyetért azzal az állítással, hogy munka közben gyakran szenvednek kiszáradt légutaktól. A légnedvesítéssel ellátott munkahelyeken a kiszáradt légutakra vonatkozó panaszok több mint egyharmadával, 35%-ra csökkennek.

Ábra: Kiszáradt légutak (Forrás: Fraunhofer IAO)

Különösen azoknál a foglalkozási csoportoknál, amelyeknek sokat kell beszélniük, a hang folyamatos használata miatt nagy a kockázata a hangproblémák kialakulásának. Általánosságban a beszédigényes foglalkozási csoportok számára 40 százalékos minimális légnedvességet ajánlanak.

A Fraunhofer-tanulmány itt is megerősíti azt a egyértelmű tendenciát, hogy alacsony légnedvesség mellett a hangproblémák száma növekedhet: A légpárásítás nélküli munkakörnyezetekben a dolgozók közel egyharmada (29 százalék) szenved gyakori hangproblémáktól. Ha viszont a levegőt folyamatosan párásítják, csak 18 százalék panaszkodik gyakori hangproblémákra.

Ábra: Hangproblémák (Forrás: Fraunhofer IAO)